Techtomat Kft
Techtomat Kft

Levegőminőség - Avagy mitől tiszta a levegő?

Vizes a levegő? Olaj van a szelepeknél? Segítünk megfejteni az okát és megoldani a problémát!

Aki sűrített levegő kezeléssel (is) foglalkozik, gyakran találkozik ilyen kérdésekkel:

    „Van vízleválasztó szűrőtök?”
    „Tiszta levegőre volna szükségem ehhez a géphez. Fel kellene tennem egy szűrőt?”
    „Olajmentes levegő kellene, van rá valami szűrőd? Vagy vegyek olajmentes kompresszort?”
    „Feltettem ezt a netről rendelt szűrőt, de sehogy se akar eltűnni a víz a rendszeremből. Mit csináljak?”
    „Megy a hűtveszárító, meg le is ürít, de még mindig víz vagy olaj van a festékszórónál. Miért van ez?”


több oldalnyi hasonlót tudnék írni a levegőminőségi problémákat illetően, megpróbálok egy bejegyzésben rendet rakni a fejekben. Válaszoljuk meg az általános kérdéseket, az alapoktól kezdve.



A sűrített levegő összetétele

A kiinduló pont a beszívott levegő, ami tartalmaz kb. 78% nitrogént és 21% oxigént. A maradékot különböző egyéb gázok (argon, széndioxid, metán, nemesgázok) és a teljes térfogatához képest elenyésző (de változó mértékű) vízgőz és szállórészecske alkotja.

Tegyük fel, hogy van egy olajkenéses dugattyús, vagy csavarkompresszorunk, ami ezt a levegőt sűríti. Nem fogok kitérni az olajmentes kompresszorokra, csak egy mondat erejéig: az olajmentes technológia egy sokkal magasabb árkategóriájú dolog, már ami a minőségi elvárásokat is kielégíti, harmincezer forintért nem kapunk értelmes olajmentes kompresszort. Szóval olajkenéssel előállítunk a beszívott külső levegőből sűrített levegőt. A folyamat során az alap összetevőkön túl az érintkező anyagok egy része is bekerül a "végtermékbe", így elmondható, hogy bármilyen szeparációs folyamat ellenére némi kompresszorolaj-tartalom is lesz a cső végén. Mint az iparban oly sok helyen, a szabványosítás itt is egy általános szempont lett a levegőminőséget illetően, így a bibliánk a következőkben az alábbi címet viseli: ISO 8573-1:2010. Nyugi, nem kell megijedni, nem harap.

A szabvány az alábbi alapokra épül: három főcsoportba lehet rendezni a sűrített levegőt szennyező anyagokat. Ezek pedig:

   -  Nedvességtartalom
    - Olajtartalom
    - Szilárdrészecske tartalom

A fent felsorolt csoportok mindegyike osztályokra van bontva, annak viszonylatában, hogy mennyi a megengedett maximum mennyisége a sűrített levegőben. A szilárdrészecske 0-7-ig, nedvességtartalom 0- 9-ig, az olajtartalom pedig 0-4-ig van sorolva. Hogy teljesen elveszíthessük a fonalat, van még mindenhol egy ún. „X” jelölés is, ez esetben az "X" helyére a szennyező anyag legnagyobb megengedett koncentrációját kell megadni. A végeredmény így néz ki:
ISO 8573-1:2010 levegőminőségi táblázat
Tudom, nyilván egy levegős eszközre vagy gépre sincs ráírva, hogy milyen szabvány szerinti levegő az elvárt minőség (a gépkönyve viszont minden bizonnyal tartalmazza). De a fenti tábla jó segítség lesz abban, hogy megértsük a levegő elvárt tisztaságának mértékeit. Lássuk, hogy a fenti 3 főosztály szennyezésével szemben milyen eszközeink vannak.

Hogy lesz a „vizes” levegőből száraz?

Hát szárítással. Ezen a ponton kell megjegyeznem (és magam ellen beszélnem), kár volna azonnal a webshopunkba rohanni, hogy vegyünk egy hűtveszárítót, mert ömlik a rendszerünkből a víz. Sok esetben ugyanis a legfőbb ok a gondatlan gazda. Még mielőtt komolyabban ráköltenénk, tegyünk intézkedéseket a rendszerünkkel kapcsolatban. Az alábbi lépéseket ajánlom:

- Nézzük meg a légtartályt! Eresszük le róla a vizet NAPONTA! Minden szabványos sűrített levegő tartály rendelkezik kondenzvíz leeresztési lehetőséggel, tartályos kompresszorok esetében ez egy gömbcsap, vagy szelep szokott lenni a legalján. Addig hagyjuk nyitva, amíg szemmel láthatóan csak levegő jön, víz nem.

- Ha a fenti pontot most csináltuk hónapok óta először, akkor ne várjunk csodát, mert azonnal nem fog bekövetkezni. A légrendszer hosszától és kialakításától függően a csővezetékben különböző pontokon felgyülemlett víz sokszor csak hosszú napok múlva fog kikopni a rendszerből. Várjuk ezt ki.

- Gyorsítaná a folyamatot? Alakítsunk ki a rendszerünk legmélyebb pontjain vízleengedési lehetőséget. A víz ugyanis itt fog összegyűlni legelőször. Ürítsük ezt is gyakran!

- Ne vásároljunk össze-vissza szűrőket, mert azok nem erre valók. Egy általános 20 mikronos hálózati szűrővel gyakorlatilag semmit sem érünk el. Lényegében egyetlen szűrőre hasonlító elem van, ami felveheti a harcot a vízzel (ezen a minőségi szinten), ez pedig a ciklonszűrő vagy ciklonleválasztó (http://techtomat.hu/leghalozati-szurok.html lap alján olvashatunk róla, a szöveg alján). Szereljünk egy ilyet a rendszer elejére, nem nagy beruházás, illetve bontás. Tegyünk bele egy automatizált leürítő egységet, és hagyjuk, hogy tegye a dolgát. A szakszerű beszerelést követően szinte teljesen gondozásmentes eszközről van szó.

Ha fentieken végigmentünk és még mindig vizesnek találjuk a levegőt, na, akkor jöhet a hűtveszárító. A beszívott levegő minden esetben tartalmaz vizet, aminek mértéke nagyban függ a hőmérséklettől. Ahhoz, hogy a levegőt „száríthassuk” a benne lévő vizet kell kiválasztanunk. Ennek egyik legelterjedtebb módja a hűtveszárítás. A módszer lényege, hogy adott harmatpontra hűtve a levegőt, bizonyos mennyiségű vizet tudunk kiválasztani belőle. A legcélszerűbb (és legolcsóbb) készülék az általános felhasználásban erre a hűtveszárító. Ezen az oldalon olvashatunk bővebben a gépről:

http://techtomat.hu/alup-hutveszaritok.html

A hűtveszárításos eljárás folyamán maximum 4-es levegőtisztasági osztályt tudunk elérni a nedvességtartalom főcsoportban, ez azt jelenti, hogy a hűtveszárító hozzávetőleg 3 fokos harmatponttal dolgozik. Ez az érték a legtöbb pneumatikus felhasználás esetén elegendő vízleválasztást biztosít, illetve megvédi a rendszerünket az esetleges elfagyástól is. Az eljárás után a maradék víz 6-7 g/m3 lesz, ezt köznyelven már mondhatjuk „száraz levegő”-nek.

Webshopunkon akár raktárról is rendelhető néhány típus:

http://www.techtomat-shop.hu/leghalozatkezeles-103/hutveszaritok-113



Olaj van a levegőmben, mit tegyek?

Nem minden pneumatikus eszköznek van szüksége olajzásra, illetve a kompresszorolaj sem éppen szerszámolaj. Az rendszerünkben lévő olaj nagy része ugyanis a kompresszorunkból származik, ez a működési elvéből adódik. Minden kialakítás igyekszik minél több olajat elszeparálni a sűrített levegőtől, de kopottságtól, használattól, olajfajtától, külső tényezőktől és meghibásodástól függően óhatatlanul kerül olaj a léghálózatba. Az olajtartalmat a fent látott ISO szabványban is látható módon, mg/m3-ben mérik. Hogy mi az a mennyiség amitől a levegő effektíve olajmentessé válik? A táblázatban ezt az értéket az első osztályban látjuk, ez pedig 0,01 mg/m3. Fontos leszögeznem, hogy ha olaj van a levegőnkben, akkor az tartalmaz különböző méretű szilárd szennyeződést is (ezt sasszemmel sem lehet látni, mikronban lehet mérni). Ahhoz, hogy a legalacsonyabb olaj- és szilárdanyag tartalmat elérhessük (ami egyébként normál pneumatika felhasználásokban nem is feltétlenül szükséges, de baj nem lehet belőle) szűrőket kell beiktatnunk a rendszerünkbe, a kompresszornak megfelelő méretben. Lássuk, hogy is „építkezzünk”:
Omega Air hálózati szűrők
Ez a táblázat az általunk forgalmazott Omega Air gyártmányú szűrőtípusokat tartalmazza (felső sor, B,P,R,M,S,A típusok). A bal oldali oszlopban láthatjuk magyarra fordítva a maradék olajtartalmat („residual oil content”) és a szabvány szerinti minőségi osztályba sorolást szilárdanyag, illetve olajtartalom vonatkozásában („quality class – solids” illetve „quality class – oils”). Ez azt jelenti, hogy például egy S típusú szűrő rendszerbe integrálása esetén, a szűrőegység után a levegő minőségét az első osztályba lehet sorolni szilárdanyag és olajtartalom főcsoportban az ISO szabvány alapján. Tehát az olajtartalmunk 0,01 mg/m3-nél is kevesebb, illetve kevesebb, mint 20 000 db 0,1-0,5 mikron méretű szilárdanyagrészecske van benne (akármennyire is hihetetlen, ez jónak számít). DE! Nem adják olyan könnyen a tiszta levegőt. Ha rögtön a kompresszorunk után feltekernénk ezt az egy darab szűrőt, szinte azonnal eltömődne. Ekkor, például a szilárdanyag-részecskéktől a 0,01 mikronos egység pillanatok alatt telítődne a nagyobb részecskeméretű anyagokkal (ekkor már ki is dobhatjuk a betétünket). A dolgunk tehát az, hogy előszűrést végezzünk. Ha azt akarjuk, hogy első osztályú legyen a levegőnk, tegyünk fel először egy P (3 mikron) majd egy R vagy M (1 vagy 0,1 mikron) és csak ezután egy S (0,01 mikron) szűrőt, majd a betéteket cserélgessük évente. Mint minden szűréstechnológiában használt elem, ezek is veszítenek a hatékonyságukból, illetve eltömődnek. Ha „szupertiszta” (pl. autófényezésre is alkalmas) sűrített levegőre van szükségünk, a sor végére tegyünk aktív-szén technológiás A típusú szűrőt (vigyázat, ezt fél évente kell cserélni!). Tudok egy jó helyet, ahol mindezt online megkaphatjuk:

http://www.techtomat-shop.hu/halozati-szurestechika-109


Mi történik a kiválasztott anyagokkal?

Ürítésre kerülnek. Kezdjük az egyszerűbb esettel, a hűtveszárítóval: minden készülék rendelkezik automata leürítő egységgel, ami egyszerűen kifújja a leválasztott vizet. Célszerű ezt egy vezeték segítségével elvezetni, ha nem akarjuk, hogy a kondenzvíz a készülék alá vagy bele kerüljön. A szűrőknél és ciklonszűrőknél más a helyzet. Rengeteg ürítési lehetőség van, erről ezen oldalon olvashatunk bővebben:

http://techtomat.hu/kondenzviz-kezeles.html

Ha veszünk egy szűrőt és/vagy ciklonszűrőt a webshopunkból, akkor ott láthatjuk a leürítési lehetőségeket is, melyeket a szűrő aljába lehet tekerni:

http://www.techtomat-shop.hu/halozati-szurestechika-109/leurito-automatikak-112

Ha igazán környezettudatosak vagyunk nem szabad megfeledkeznünk az olaj-víz szétválasztó beépítéséről sem!

Ha kérdés merült fel benned a fentiekkel kapcsolatban (márpedig még tudnék róla írni, szóval biztosan van), keress minket bátran és igyekszünk megválaszolni! :)